Az irodalomlista elején figyelmébe ajánljuk minden érdeklődőnek azt a vitát, amely Tóth József problémafelvető cikke nyomán a Területi Statisztika című KSH-folyóirat hasábjain bontakozott ki. A vitában többek között megszólalt Dövényi Zoltán, Kőszegfalvi György, Kulcsár J. László, Kocsis Zsolt és Csapó Tamás. Nekünk magunknak is alkalmunk nyílt kifejteni nézteinket, mit is gondolulnk erről a sajátos folyamatról elméleti (földrajztudományi) és gyakorlati oldalról. Az olvasóink figyelmébe ajánlott hozzászólások, a megjelenés sorrendjében:

Tóth József (2008): Meditáció a városról és a várossá nyilvánítás hazai gyakorlatáról. Vitairat. Területi Statisztika, 11. (48.) évf., 3. sz. pp. 237-245. Kőszegfalvi György (2008): Agglomerálódó térségnek jól jön az új város. Területi Statisztika, 11. (48.) évf., 4. sz. pp. 377-379.
Kulcsár J. László (2008): Rendhagyó gondolatok a várossá nyilvánításról a megkésett fejlődés kontextusában. Területi Statisztika, 11. (48.) évf., 5. sz. pp. 509-515.
Csapó Tamás - Kocsis Zsolt (2008): A várossá válás reformja. Területi Statisztika, 11. (48.) évf., 6. sz. pp. 645-650.
Kocsis Zsolt (2008): Várossá válás Európában. Területi Statisztika, 11. (48.) évf., 6. sz. pp. 713-723.
Dövényi Zoltán (2009): "Város az, ami magát annak nevezi" - Tűnődések Tóth József tanulmánya kapcsán. Területi Statisztika, 12. (49.) évf., 1. sz. pp. 3-7.
Németh Sándor (2009): Mintha-városból mintavárost! A magyar urbanizáció mennyiségi útja és minőségi átmenete. Területi Statisztika, 12. (49.) évf., 1. sz. pp. 8-18.
Pirisi Gábor (2009): Város vagy nem város? Dilemmák a formális és a funkcionális városfogalom kettőssége kapcsán. Területi Statisztika, 12. (49.) évf., 2. sz. pp. 129-136.
Pirisi Gábor - Trócsányi András (2009): Így készül a magyar város. Területi Statisztika, 12. (49.) évf., 2. sz. pp. 137-147.
Tóth József (2009): Egy lezár(hat)atlan vita zárásaként. Területi Statisztika, 12. (49.) évf., 3. sz. pp. 251-256.

A tanulmányok teljes szövegükkel együtt elérhetők a Központi Statisztikai Hivatal portálján, a Területi Statisztika 2008-as és 2009-es számait tartalmazó oldalakon.

 

További, témával foglalkozó írások:

 

Trócsányi A. – Pirisi G. – Malatyinszki Sz. 2007: A célnál fontosabb a bejárt út. A várossá nyilvánítás gyakorlata Magyarországon. Falu Város Régió, 3. sz. pp. 18-27.

Az első írás a VÁTI munkatársai által szerkesztett folyóiratban jelent meg, és elsősorban a 2007-es év tapasztalatain alapul. Szerzői tevőlegesen közreműködtek néhány pályázat elkészítésében, és figyelemmel kisérték a pályázatok elbírálásának folyamatát is. A tapasztalatok szerint az önkormányzatok motivációi, hozzáállása, a projekt menedzselése nagyon különböző lehet.

Pirisi G. – Trócsányi A. 2007: A várossá nyilvánítás, mint a területfejlesztés eszköze? A városi cím elnyerésének területpolitikai vonatkozásai. Területfejlesztés és Innováció, 1. évf. 2. sz. pp. 2-8.

A második írásban a szerzőpáros arra a kérdésre igyekszik választ találni, hogy az elmúlt 17 év várossá nyilvánítási gyakorlatára utólag visszatekintve felfedezhetők-e bármilyen koncepció körvonalai? Megvizsgálja egy 1996-ban végzett átfogó felmérés eredményeinek nyomán megfogalmazott javaslatok valóra válását, és felteszi a folyamat jövőjével kapcsolatos kérdéseket is.

 

Beluszky P. 2003: Magyarország településföldrajza. Általános rész. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 568 p.

A szerző hiánypótló jellegű munka megírására vállalkozott, hiszen Mendöl óta senki sem vágott bele ilyen nagy lélegzetű településföldrajzi mű elkészítésébe. A terjedelem majdnem felét a történeti megközelítések teszik ki, a jelen idejű elemzések pedig részletesen bemutatják a településszerkezetet (ti. a települések száma, sűrűsége, nagyságrendi tagolódása), a városállomány legfontosabb jellemzőit, a városhálózat hierarchiáját, a városok funkcionális és komplex típusait, a falurendszert, a tanyák kérdéskörét és a településegyütteseket.

 

Beluszky P. – Győri R. 2006: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának gyakorlata és következményei 1990 után). Tér és Társadalom, 2. sz. pp. 65-81.

A tanulmány kiindulópontja a Beluszky Pál által már a Magyarország településföldrajza című monográfiában is publikált álláspont, hogy a funkcionális és a jogi értelemben vett városok száma közötti egyensúly megbomlott, az újonnan várossá nyilvánított települések a legjobb esetben is csak a városi funkciók bizonyos körével rendelkeznek. A szerzőpáros ezekre az „átmeneti” településekre a „faluváros” kifejezést alkalmazza.

 

Csapó T. – Kocsis Zs. 1997: A várossá nyilvánítás elvi kérdései, potenciális városok az Északnyugat-Dunántúlon. Tér és Társadalom , 11. évf., 1. sz. pp. 183-196.

A szerzők célja, hogy reagálva a cikk megszületésének idejében is tapasztalható „várossá nyilvánítási boom” problémájára, a területen szerzett résztémákra vonatkozó részletes kutatási anyagokat felhasználva meghatározzák az Északnyugat-Dunántúl (Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron és Veszprém megyék) városi cím elnyerésére alkalmas településeit. Ennek érdekében felmérik a régió városhálózatát, de javaslatokat fogalmaznak meg a szabályozás fejlesztése érdekében. A szerzők álláspontját utólag igazolni látszik az a tény, hogy az azóta eltelt években az általuk javasolt 13 település közül kilenc már városi címmel büszkélkedhet.

 

Kiss É. 1998: A várossá nyilvánítás problematikája és a várossá válás jelentősége az önkormányzatok szemszögéből. Földrajzi Közlemények, 122. (46.) évf. 3. sz. pp. 456-481.

A szerző tanulmányában áttekinti a várossá nyilvánítás jogi szabályozásának kérdéseit, megvizsgálja az 1986-ban, illetve 1989-ben várossá lett települések néhány mutatójában bekövetkezett változásokat, empirikus kutatással felméri a települések motivációit a városi cím elnyerésére. Összegzésében úgy fogalmaz, hogy a szabályozórendszer lazulása nyomán mérséklődtek a városodottságban tapasztalható területi különbségek, a várossá nyilvánítás ideje és a városiasodottság értéke között viszont nagyjából fordított arányosság írható fel, a cím elnyerése általában lendületet adott az érintett településeknek.

 

Kőszegfalvi Gy. 2004: Magyarország településrendszere. Történelmi vázlat településrendszerünkről. Alexandra Kiadó, Pécs, 158 p.

A Magyarország településrendszere című könyvben a szerző az alcímben is megfogalmazott módon, elsősorban történelmi dimenzióban tekinti át a problematikát. Az egyes fejezetek rendre tág teret szentelnek a városodás időszakonként változó feltételeinek és hatótényezőinek vizsgálatára. Az öt kronologikus fejezetre tagolt munka kitűzött célja a mai Magyarország településrendszerének történelmi vizsgálata, adatsorait, térképeit is ennek a koncepciónak rendeli alá.

 

Pirisi G. 2007: A terület- és településfejlesztés településtípusok szerinti aspektusai. In: Bucher E. – László M. (szerk.): A terület- és településfejlesztés válogatott, annotált bibliográfiája . (A magyar regionalizmus válogatott, annotált bibliográfiája 3.) Lomart K., Pécs, pp. 9-27.
Az annotált szakirodalmi válogatás célja elsősorban az volt, hogy áttekintse az elmúlt nagyjából hatvan év magyar társadalomföldrajzi szakirodalmának településtípusokra vonatkozó írásait. A gyűjtemény messze nem teljeskörű, elsősorban a földrajztudomány vezető folyóirataiban megjelent írásokra és a témában megjelent kis számú monográfiára támaszkodik. A végeredmény sokszínű betekintést nyújt, a tanyák, falvak, kis- és nagyvárosok vizsgálata mellett a várossá nyilvánítás irodalmát is összegyűjtötte.

 

Pirisi G. – Trócsányi A. 2006: Átalakuló kisvárosok a Dél-Dunántúlon. – Földrajzi Értesítő, 1-2. pp. 87-108.
A tanulmány a 30 ezer fő alatti dél-dunántúli városok vizsgálata során elemzi a kisvárosok differenciálódásának folyamatait, ezzel kapcsolatban röviden érinti a várossá nyilvánítás problémáját is.

 

Szigeti E. 1998: Urbanizáció, városhálózat, várossá nyilvánítás. Területi Statisztika, 1. évf. Bemutatkozó szám. pp. 68-82.
A szerző célja, hogy az évről évre jelentős számú nagyközséget felemelő várossá nyilvánítási folyamat apropóján áttekintse a városodás és urbanizáció viszonyát, a városhálózat kiépülésének folyamatát, a várossá válást motiváló tényezőket és a folyamat jogi szabályozását. A tanulmány amellett érvel, hogy a szabályozás pontosítása szükséges, de nem tartja egyértelműen szükségesnek a szigorítást, főleg nem a folyamat befagyasztását.

 

Szigeti E. 2002: Nagyközség – egy „szerepkörhiányos” közigazgatási településkategória. Területi Statisztika, 5. (42.) évf. 2. sz. pp. 126-143.
A szerző a tanulmányában átfogó, jogi-igazgatási alapokról induló de a földrajzi vonásokat sem nélkülöző képet ad hazánk nagyközségeinek múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Jelenleg a címhez nem kapcsolódnak érdemi szerepkörök, létszámuk a várossá nyilvánítások miatt fokozatosan csökken. A szerző véleménye szerint meg kellene fontolni a nagyközségi cím odaítélése feltételeinek megváltoztatását, és a jelenlegi 5000 fős népességszámbeli határ helyett inkább bizonyos funkciókhoz kellene kötni.

 

Zoltán Z. 2002; 2003: A magyar kisváros-hálózat kiteljesedése az 1990-es évtizedben I.-II. Comitatus, 12.-13. évf. 2002/nov.-dec, ill. 2003/jan-feb., pp. 142-151; 121-126
A szerző a két részletben megjelent írásában szenvedélyesen érvel a kisvárosok mellett, amelyeket nem csak a „kiegyensúlyozott életlehetőségek szempontjából legideálisabb településeknek” tart, hanem a területi fejlődésben játszott kulcsszerepükre is felhívja a figyelmet. Megítélése szerint ideális esetben 330-350 elemből álló kisváros-hálózatra volna szükség, amelynek eléréséhez elsőként a nagyközségek hálózatát is szükséges volna kibővíteni.